Szeretem a BKV-t.Komolyan. Hol máshol élvezhetném azt, hogy egy kis figyelmetlenség miatt 20 percig kell ülnöm egy olyan ember mellett, akit 3 másodperc után se bírtam elviselni?

Felszálltam a buszra, leültem az első üres helyre, aztán megdöbbentem, hogy jéé, nem ülnek be a négyes helyre mások. Aztán láttam, hogy a srác (mert fiatal volt, nem öreg!), papucsban ül - hiába volt tegnap hóvihar arrafelé- felteszi a lábát a székre. Gondoltam nincs semmi gond, ő baja ha zavarja ha mellé ülnek. Aztán rájöttem, hogy nekem baj, amikor belém könyökölt, aztán elkezdett rám dőlni. Ekkor szóltak neki hátulról, hogy ha lehet hagyja abba (mert én lefagytam a döbbenettől úgy elsőre), és akkor normálisan ült megint.

Most persze lehet kérdezni, miért nem álltam fel  vagy szálltam le? Nem szálltam le, mert siettem. Nem álltam fel, mert nem volt állóhely. Amikor volt egy kicsi, rögtön felpattantam, és beálltam máshova, de nem igaz. Mindezt azért mert nem véztem körül, és mire észrevettem, hogy nem doa kellett volna ülnöm, már tele volt a busz.

Tudom, hogy hasznos információ volt, de valahova le kellett írnom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.